Magyarország termő talajainak többsége üledékeken képződött, ezért nagyon változatos tulajdonságúak. A sok éves intenzív talajhasználat miatt állapotuk azonban jelentősen leromlott. Talajaink közel felében a termékenység optimális hasznosulását talajhiba gátolja. A művelt területek kémiai leromlása több évszázada ismert probléma, amelynek orvosolására a termelőket támogatásokkal segítették. Mindkét világháború után hazánk területén a talajjavítás jelentős területen kapott támogatást. Ez a lendület a nyolcvanas évek végére megszűnt. Majd véglegesen a támogatás is elmaradt, a talajjavítás szakmailag háttérbe szorult.
A talaj termőképességének helyreállítása azonban olyan hosszú távú nemzeti érdek, amelyet a földtulajdonosok, termelők tudatformálásával és az állami döntéshozók támogatásával lehet megvalósítani.
Gyökeres szemléletváltozás szükséges ahhoz, hogy a talajjavítást ne szűkítsük csupán a többlettermelés eszközévé, hanem a fenntartható mezőgazdaság, a racionális talajhasználat és az agrár-környezetvédelem nélkülözhetetlen elemének tekintsük.
Idézet a Várallyay Györgytől:
„Szemléletváltozások a magyarországi talajjavítás történetében
A fenntartható fejlődés egyik alapeleme Magyarországon a legfontosabb természeti
erőforrásunkat képező talajkészleteink ésszerű hasznosítása, védelme, megóvása, sokoldalú funkcióképességének fenntartása. A mezőgazdasági termelés alapvető célja: megfelelő mennyiségű, jó minőségű termékek előállítása minél kisebb ráfordításokkal és minél hatékonyabban, mégpedig káros környezeti mellékhatások nélkül. Anélkül, hogy kedvezőtlen változások következnének be az adott terület vagy környezetének bioszférájában jelenleg, a közeljövőben, vagy távlatilag. A termelési feladatokat és környezetvédelmi követelményeket összehangoltan érvényesítő ésszerű, hatékony, jövedelmező, szociálisan elfogadható és környezetkímélő fenntartható (mezőgazdasági) fejlődés megvalósítása az állam, a földtulajdonos és a
földhasználó közös érdeke és feladata, amely az egész társadalom részéről megkülönböztetett figyelmet igényel, átgondolt és összehangolt intézkedéseket tesz szükségessé. (VÁRALLYAY, 1997b; VÁRALLYAY & NÉMETH, 1996).”
